(2012. december 15, London. Szöveg, fotók: Gyémánt Balázs)

A Samsung kreatívjai nem tudnak a fenekükön ülni. Újabb őrületet találtak ki, hogy népszerűsítsék a koreai cég smart tévéit. Először is szerződést kötöttek azzal a finn Rovio céggel, amelyik okostelefonokra fejlesztette ki az évtized egyik legnépszerűbb játékát, az Angry Birds-t. A mobil applikáció bekerült a Samsung tévéibe is, ahol kézmozdulatokkal lehet irányítani a mérges tollasokat. Ha már lúd, legyen kövér - gondolták és nemzeti, majd Európa bajnokságot szerveztek, hogy megtalálják az öreg kontinens legjobb madárbőrbe bújt gyilkosait. Ez a virtuális madárinfluenza.

A játékban egy csúzlival kell kilőni a különböző méretű és színű madarakat, úgy hogy azok eltalálják a zöld malacokat, lerombolják azok építményeit és közben aranytojásokat szerezzenek. Ehhez egy nagyon egyszerű, a Super Marios korszakot idéző, de HD animációs háttér dukál és irritáló gumizene. Ha kipukkad a röfi vagy a madarunk meghal, akkor szolid nyögéseket hallunk, amely a keletnémet, utószinkronos pornó filmekre emlékeztetheti a műfajra fogékony játékosokat.

(London, Egyesült Királyság, 2012. december 13. A helyszínről tudósít Gyémánt Balázs)

Drámai és szoros küzdelemben ragyogóan helytállt a magyar válogatott Londonban a Samsung SMART TV Angry Birds Európa bajnokságon. 

A háromfős magyar csapat zöld malacokat lövöldözve és aranytojásokat kutatva járta be az angol főváros ikonikus helyeit. A Picadilly Circus, a Tower-híd, a British Múzeum, a Royal Albert Hall és a London Eye óriáskereke biztosította a hátteret a 19 európai nemzeti válogatott összecsapásának.  Az egyes helyszíneken a csapatok a Samsung mozgásvezérelt okos televízióin játszották a világsláger Angry Birds animációs játékot. Ebben, a dühös madarakat egy csúzlival kell kilőni úgy, hogy azok minél nagyobb kárt okozzanak, lerombolják az építményeket és kipukkasszák a zöld malacokat. A TV készülék előtt állva kézmozdulatokkal kell vezérelni a játékot, amelyhez a koncentráció, technika és némi állóképesség is szükséges.      

Gyémánt Balázs (London, 2012. augusztus, Fotók: Gyémánt Balázs)

Jamie Oliver a 2012-es londoni olimpiai játékok egyik kulcsfigurája volt. Szó sincs azonban főzésről, hiszen nem a szakácszseni készítette a sportolók menüjét vagy a VIP vendégek díszvacsoráit.

A világ első digitális olimpiáján mindenki kedvenc séfje okostelefonnal népszerűsítette a mozgást és ezzel pénzt gyűjtött beteg gyerekeknek, valamint egy csapat globális blogger mentora volt, akikkel közösen augusztus elején interjúvoltuk meg Jamiet nyugat-Londonban az öt karikára hangolva.

Monoki Kálmán (London, 2012. 08. 12.)

Mutassuk meg a világnak, kik vagyunk - írta az Independent újságírója olimpiai felvezetésében. Pár nappal a láng kialvása előtt pedig nem tűnik elhamarkodottnak kijelenteni: Nagy Britannia megmutatta fényes arcát. Minden tekintetben, hiszen az angolok elmondása szerint emberemlékezet óta nem voltak ilyen „száraz” napjaik a szigeten, de egy olimpiai rendezést nyilván nem az időjárás miatt értékelhetnek csillagos ötösre a NOB-szakemberei. Bár igaz, ami igaz, az esőfelhők szétbombázásával Pekingben az időjárást is lehetett befolyásolni.

Jókuti András (London, 2012. 08. 12.)

Monoki Kálmán (London, 2012. 08. 11.)

Adzo Rebecca Kpossi 13 éves korát megszégyenítő magabiztossággal taposta a londoni uszoda rajtkövét. A togói úszó magabiztosan jelentette ki a játékok előtt: „Egyszer érmes szeretnék lenni”.

Jókuti András (London, 2012. 08. 10.)

A Samsung Global Blogger csapatok szétostásánál egy orosz hölggyel, és egy spanyol és egy német sráccal kerültünk egy csapatba. Miután óriási energiák ozgósítása során bejártuk az előző feladatnál a királyi parkokat, arra gondoltunk, hogy a mostani feladatnál kevésbé igyekszünk informatívak lenne, helyette inkább kicsit meglepőek.

A Szent Pál székesegyház felett gyülekeztek a felhők. Sötét égbolt és némi esőcsepp köszöntötte a kultúrára éhező turistákat. Tizenegy óra volt, amikor cipőm sarka hangosan koppant a székesegyház évszázados kövein. A kupola alatt éppen imádságot mormoltak a hívők, lábam tétován állt meg a gigantikus oltár előtt,

Jókuti András (London, 2012. 08. 10.)

Legkésőbb a Blöff (Snatch) című Guy Ritchie klasszikus óta tudjuk, hogy mi a világ véleménye az angol kajáról: Nem ismerős? Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, még rosszabb idő, kixxx Mary Poppins... LONDON! (You know: fish, chips, cup 'o tea, bad food, worse weather, Mary xxxing Poppins... LONDON.)
Pedig nem csak a film készítése óta eltelt 12 évben fejlődött rengeteget a londoni kaja, ennek is igyekeztem utánajárni a Smasung Global Blogger program keretében. [A nyertes videópályázatomban tett vállalásom, miszerint  - bejutok az olimpiai falu kantinjába, hogy megtudjam mutatni, hogy mit esznek a sportolók – még szervezés alatt van, nem olyan egyszerű a dolog, de nem adom fel!]

Monoki Kálmán (London, 2012. 08. 10.)

Chen Guanming egy őszi délutánon gondolt egy merészet és triciklire pattant. Búcsúcsókot nyomott a családtagok homlokára, elköszönt a szomszédoktól, megsimogatta kutyáját és elindult. Pekingből Londonba. 2008-at írtunk. Az 57 éves kínai farmer az egyik olimpiai játékok helyszínről átkerekezett a másikra.

A két olimpiai maszkot, Wenlock és Mandeville London minden részén felfedezhető. Wimbledontól a Traffalgar téren át a Temze partjáig ott pózolnak az "acélcseppek".

Gyémánt Balázs

A Temze partjánál található az egyik kedvenc múzeumom, a Tate Modern. Minden londoni látogatáskor ezt tutira felkeresem a borsos belépő ellenére. A múzeum inspirál, elgondolkodtat, új kreatív kapukat nyit ki az emberek fejében. Legalábbis annak, aki vevő a kortárs művészetre.

Monoki Kálmán (London, 2012. 08. 09.)

„Ne félj a vihartól, tanulj meg táncolni az esőben!" – szól a magyar kézilabda-válogatott egyik mottója. A világ minden pontjáról összesereglő bloggerek különleges helyszínen, London utcáin igyekeztek eleget tenni a szólásban megfogalmazottaknak...

A billentyűzet püfölés után ezúttal jöhetett egy próbatétel a csúszós utcaköveken. Volt, aki félt, de sokan táncoltak is a zuhogó esőben. A bátrak dacoltak a viharral, a kevésbé bátrak csak a meleg teát kortyolgatták a védelmet nyújtó éttermekben…

Jókuti András (London, 2012. 08. 09.)

Nem csak a kerékpározó sportolókra gondoltak a London 2012 Olimpia szervezői, hanem azokra is, akik a közlekedésnek ezt a meglehetősen egészséges és környezetkímélő formáját választják. A városban eleve működik egy bérbringa hálózat, ami Európa sok nagyvárosához hasonlóan megoldja az autó nélkül közlekedők problémáját. Egyedül az jelenthet gondot, ha nincs hova leadni, ahogy ez az egyik francia Samsung Globális Bloggertársammal meg is történt, kétségbeesetten járta körbe a leadó helyeket a hotel közelében, amíg nagy nehezen talált helyet a kölcsönbiciklinek. Végül az esti mítingre csak nagy rohanás után érkezett meg időben, a liftben még igencsak kapkodta a levegőt szegény. De persze ettől még nagyon jó a rendszer, kifejezetten hasznos és hatékony megoldás az esetek többségében.

Monoki Kálmán (London, 2012. 08. 04.)

Könnyed sétának indult, nehéz araszolásként folytatódott. A lépcső tetején álltak, bár tény, senki sem nézte őket önkéntesnek. Nem is a magasság és a termet, inkább a kisugárzás, és a határozottság volt árulkodó. Az NBA-sztárjai könnyed eleganciával libbentek be Michael Phelps úszódöntőjére. Egy pacsi a szerb úszóknak, intés a brit csapatnak, majd jöhet a drukkolás…

Gyémánt Balázs (London, 2012. augusztus 1.)

Amíg Magyarországon nem nézik jó szemmel, hogy köztéri szobrokat dekorálnak ki, addig a szigetország fővárosának polgármestere híres kalapkészítőket kért fel, hogy London belvárosának ikonikus szobrait ünnepi díszbe öltöztessék a London 2012 Olimpia alatt.

Monoki Kálmán (London, 2012. 08. 02.)

Csőrike, gall kakas, magyar huszár, angol úr, ausztrál kenguru. Szurkolók, nemzetek, sorsok, London 2012 Olimpia. A londoni ötkarikás park különös lakókat rejt, és nem, még csak véletlen sem az olimpiai park csendes patakjában úszkáló halakra gondoltam.

Gyémánt Balázs (London, 2012. augusztus 2.)

Tegnap a mi Danink „aranyos” mosollyal mászott ki a medencéből, az ország és a világ rajong most a világrekorderért. Írás közben is összeszorul a torkom, ha arra gondolok, hogy a mi kis országunkban micsoda tehetségek vannak. Óriási elismerést és tiszteletet érdemel ez a srác. „Bárcsak ott lehettem volna az Aquatic Centerben az úszása alatt…” – ez volt az első gondolatom, amikor egy helyi pub-ban ültem és sms jött az eredményről.

Monoki Kálmán (London, 2012. 08. 02.)

Találós kérdés! Mi az: van, aki kötegben hordja, másnak csak egy van és van, aki mindent megtenne azért, hogy egy legyen? Segítek, a megoldás: jegy az olimpiára! A szurkolói forgatag állandó, már-már örök kérdése nem az időjárásról, a családi állapotról, az angol közlekedésről szól. Ennél sokkal konkrétabb!