Monoki Kálmán (London, 2012. 08. 02.)

Találós kérdés! Mi az: van, aki kötegben hordja, másnak csak egy van és van, aki mindent megtenne azért, hogy egy legyen? Segítek, a megoldás: jegy az olimpiára! A szurkolói forgatag állandó, már-már örök kérdése nem az időjárásról, a családi állapotról, az angol közlekedésről szól. Ennél sokkal konkrétabb!

 - Mondd van jegyed a meccsre? – hangzik fel óráról órára a sokszor fájdalmas kérdés. A válasz csak kétirányú lehet. Az Igen földöntúli öröme, és a 'Nem' szó fájdalma között pedig öt hangszerrel sem lehetne zongorázni a különbséget.

„Nincsen jegyünk, mégis megyünk” – így hangzott a magyar drukkerek éneke Pekingben. A fanatikusok ugyanis gyakran kijátszották a biztonsági zónát és belógtak a meccsekre.

„Nincsen jegyünk, nem is megyünk” – sikoltott fel egy fiatal egy keddi pólómeccsen, mintegy közölve a világgal, London nem Peking.

A szurkolók leleményessége persze nem ismer határokat, a magyar csapat legnagyobb aranyesélyese, Gyurta Dániel az uszodában, a magyarok az uszoda előtt küzdöttek. Ákos már órák óta állt az Aquatic Center előtt egy pólóban, amelyen ez állt: „Want to buy ticket…!”
Egy idős hölgy nézte, nézte a pólót majd ennyit kérdezett:  
- Kisfiam, te mit szeretnél?
- Jegyet Gyurta Dániel döntőjére! Önnek van?
- Nekem nincs, de neked sem lesz, ha nem írod oda, hogy „ÉN”! Helyesen a feliratod: „I want to buy…”! Rendben?
- Persze – mondta Ákos és zsírkrétával rajzolt egy vonást a pólójára.

Jegyhez persze csak a kivételesen szerencsések jutottak az uszoda előtt állva, az angolt viszont lehetett gyakorolni a várakozás pillanataiban is…