Az elmúlt napok sajtóhírei szerint káosz és fennakadás van. Szó volt/van vasúti sztrájkról, az olimpiai falu felé közlekedő lerobbant metrókról, terrorveszélyről, nem befejezett építkezésekről, több órás várakozásról a Heathrow repülőtéren. Egy napja vagyok csupán itt, de ezekből eddig semmit nem tapasztaltam.

Budapestről a Heathrow hármas termináljára érkeztem, ahol a kiszállást követő fél órán belül már a taxiban ültem. A bevándorlási hivatal ablakai mind működtek, a beléptetés gyors volt, sőt még a csomagok is hamarabb érkeztek a futószalagra, mint én. Meglepett, hogy zászlókból és az olimpiai üdvözlő feliratokból kevés van a repülőtér környékén. A „dekorációs csapat” még szépíthet, mert a város lüktető szívéig még nem jutottam el.

Eközben az olimpiai láng keresztül-kasul szeli a várost, ma éppen a legendás Chelsea futballstadion előtt haladt el a Fulham Roadon. A fáklya megérkezésig a szponzorok repiajándékait osztották a lelkes tömegnek: zászlók, szalagok, kitűzők, felfújható „szurka-hurkák” röpködtek, amikkel egyébként instant dobolásba kezdtek a melegben várakozók.  Az eső egyébként nem esik - a várakozással szemben. Magabiztosan süt a nap, 25-28 fok körül mozog a hőmérséklet. A futókat rendőrök, party kamionok és a hivatalos fáklyákat szállító buszok előzik meg. Párszáz méterenként, amikor átadják a lángot, a fáklyák „puszit adnak egymásnak”, majd folytatják a neten is élőben követhető londoni turnét.

London ma jól teljesített, aspiráns „a világ legjobb városa”címért, de azért még ne igyuk meg előre a gin tonikot a medve bőrére. Tegyük be a hűtőbe és hagyjuk állni, hiszen holnap is van még nap.